-Ha m�s�rt nem, h�t �rtem!

Eg�szen, de eg�szen m�s �rtelmet nyert minden. Mint egy pisl�kol� pont a s�t�t �jszak�ban, amely egyre vak�t�bb� v�lik. Minden reggel �gy keltem fel, hogy m�g p�r percet. Csak m�g egy kicsit, egy napot, egyel t�bb �r�t, egyel t�bb sz�vver�st. �gy �reztem, mindent kipr�b�ltam. �s ki is fogok! Ha m�r 15 �v az �letre, nem fogok k�zdeni. �lvezem, b�rmeddig tart is. Istenem, csak m�g egy kicsit…
Volt anno, kiskoromban egy bar�tom Daniel. �ltal�ban… sz�val ink�bb mindig, vele l�gtam. Nem voltam egy bar�tkoz�s t�pus, ahogy ma sem. �s hogy sz�p voltam-e, vagy sem, mai napig nem tudom megmondani. Dan mindig megv�dett, b�rki cs�folni mert. De nem volt az az elveszett, szem�veges, gyenge sr�c. S�t, nagyon is helyes volt. A sz�leimmel sosem �poltam t�l j� viszonyt, � volt a mindenem. 10 �ves lehettem, mikor beleszerettem, f�lig gyerek, f�lig komoly �rzelmekkel. Azt�n elk�lt�ztek.
�s most, most, mikor m�r minden kezd kihunyni, elt�nni, szertefoszlani, itt �llt el�ttem. Nem tudn�m megmondani, mit �reztem. Akkor sem volt alacsony, de most m�g magasabb lett, nem volt egy nyakigl�b alkat, 16 �ves kora ellen�re, el�g f�rfias kin�zete volt. Belet�rt fekete haj�ba, amit �n annyira szerettem mindig is. –Istenem, csak miatta, m�g kicsit-
-Megn�tt�l. – vigyorgott r�m. – �s el�g sz�p lett�l…
Cs�ny�n n�ztem r�. F�lre�rtette.
-Mindig is sz�p volt�l. –m�r nem vigyorgott, csak kedvesen mosolygott.
Aznap �jjel, �gy fek�dtem le, mint eddig m�g soha. Mosolyogtam, b�r bel�l s�rt mindenem. Istenem, csak m�g egy kis id�t.
Megkaptam.
Minden, de minden, olyan t�k�letes volt. Minden k�z�s eml�k mintha tegnap t�rt�nt volna, minden �r ami bennem volt, hol a betegs�gem miatt, hol a sz�leim vit�i miatt, az elt�nt. Sosem akart hallani a betegs�gemr�l. Nem tudom, val�j�ban elfogadta-e. Mert felfogni, felfogta. Er�s volt, ezt tudtam, de b�ntudatot �reztem �lland�an, az � j�v�je, �s az �n v�gem miatt. Sosem k�v�nt t�bbet, mint amennyit �n akartam. Nem k�vetel�z�tt, vagy t�relmetlenkedett, mint a korabeli sr�cok.
-Ha m�s�rt nem, h�t �rtem!- Ez volt az egyetlen mondata, mikor �gy �reztem, feladom.
*
Egy id� ut�n, d�h�t kezdtem el �rezni. D�h�t, m�rhetetlen d�h�t. Hol magamra voltam m�rges, hol a sorsra. Egy r�szem viszont ujjongott. Mikor a ruh�ink �ssze vissza hanyagul fek�dtek a f�ld�n, �s � a nyakamat cs�kolgatta, m�r nem gondolkoztam. Minek? Boldog voltam. Ennyi megengedhet�, nem?
Majd ut�na, bel�m �t�tt a felismer�s. Megkaptam! Nem, nem az �jszak�t, hanem �t. Szeretett, szerettem. �gy �reztem kipr�b�ltam mindent, amit csak tudtam, �s h�l�s voltam emiatt. De �jra ott volt a harag, �s a csal�dotts�g, hogy mi�rt csak ennyi? Mi�rt? Majd �jra j�tt a h�la. Legal�bb, ez is valami. Azt�n f�l�lomban r�j�ttem, hogy valamit elfelejtettem k�rni. Megk�sz�ntem, de a k�r�s elmaradt. T�l �lmos voltam, t�l gyenge, t�l kimer�lt. Elaludtam. Reggel hallottam a t�volb�l, hogy valaki s�r felettem, �s �n m�r nem b�rok mozdulni. OIyan, s�t�t volt. �s t�l k�s�.