Ind�tsd el ezt a zen�t,miel�tt elkezded olvasni.

-K�pes vagyok elvinni.
-Persze, ez egyb�l lej�tt.
-Al�becs�lsz!
M�r megint kuncogott, rajtam. A csomagokat, cuccokat meg mindenf�le apr�s�gokat pakoltuk be a szob�kba. Ki �gy, ki �gy. �n ink�bb vonszoltam.
V�g�l feladtam, �s bevitt mindent. A vacsora unalmasan telt, a kaja ritka rossz volt.
*
-L�tod azt ott? –�lltam ledermedve f�l�ton a f�rd� fel�.
-Csod�latos az a bokor, t�nyleg, de �n f�radt vagyok.- Lily meglehet�sen s�rgetett.
-De �n nem a… mindegy. –m�r megint az a furcsa �rz�s. Jaj ne.
Igaz�ndib�l vannak furcsas�gaim. Mi�ta meghalt az apuk�m, sok minden t�rt�nt. Legink�bb olyanokat l�tok, amit nagyon nem k�ne. Bolyong�, elveszett lelkeket. Szellemeket. Nem mindig, csak n�ha. Ha �gy akarj�k. Na de akkor is, �n azt hittem m�r megtanultam szab�lyozni ezeket a dolgokat..
-Mi van, van itt valaki? –n�zett r�m Lily grimaszolva.
-Nem nincs, legal�bbis nem tudom.
-Huh�, szellemradar bekapcs! –� volt szinte az egyetlen, akinek mertem mes�lni.
-Nem, ne but�skodj, nem szellem.
-Tudom. Tudom! –nagy szemeket meresztett r�m- egy kisman�!
-Vicces vagy..
*
J� volt este a l�nyokkal. J� volt semmire sem gondolni. Hi�ba szeretem teljes sz�vemb�l Benjamint, azt �rzem csak j�t�k vagyok. Egy a sok k�z�l. T�l �tlagos, hozz� m�rve. � n�pszer�, �n nem.
Ak�rmennyire ded�ss�g, vagy ak�rmennyire nem, az els� �jszaka sz�rny� volt. S�t�t, �s egy�ltal�n nem bar�ts�gos. Az egyetlen dolog, amit a f�rd�szoba meg a kullancsok ut�n jobban ut�ltam a t�borban, az a sz�ll�s volt. Meg az �gyam.
Reggel arra keltem, hogy a nyakamat nem b�rom balra ford�tani, a k�t ves�m pedig felt�telezhet�en b�cs�t intett egym�snak. Nagyszer�.
F�rd�szoba ut�n, battyogtam az �tterem fel�, de r�j�ttem t�l kor�n van. Benjamin feltehet�leg alszik, �s Lily is. Elindultam a t�partra. Voltam m�r itt, rengetegszer, de az m�r r�g volt. Kicsi voltam, �ltal�ban apa hozott ki ide, ha ideje engedte. De ez m�r elm�lt. Furcsa �rz�s csapott meg, olyan mikor az ember nem tudja eld�nteni hogy ez most j�-e, vagy sem. H�v�s volt, �s halszag. De �n nem b�ntam. J� volt a gondolataimban �szni. Csak mert �n tipikusan az a filozof�lgat�s alkat vagyok, �s pont. Azt�n megmozdult a bokor.
- Ha nem besz�lsz r�la senkinek, �n akkor is tudom mi b�nt, seg�tek, b�zz bennem.
Azt�n csend lett. Nem mertem sz�lni. F�ltem? Nem. M�g akkor sem, ha nem tudom kivel �llok szemben, �s akkor sem, ha tud Benjaminr�l. Id�tlen tr�fa. M�s sem tud aludni?
De a hang a gondolataimba sz�lt bele, �s nem a csendet t�rte meg.
Semmi sem v�ltozott. Most megbolondultam?