Ind�tsd el ezt a zen�t,miel�tt elkezded olvasni.

Bambultam m�g egy kicsit magam el�. Szellem? Nem. Az �rangyalom? Nem. Akkor meg mi ez? Nem ember, hiszen ez egy teljesen m�s �rz�s, amit nem lehet elmagyar�zni. N�ha azt �rzem, a saj�t �letem leel�z engem. A probl�m�kra k�s�bb j�v�k r�, �s ha r�lam van sz�, minden t�l zavaros.
Az �tteremhez vezet� �ton sem b�rtam megszabadulni a t�rt�ntekt�l. A hang, olyan �des, �s b�ztat�. Annyiszor tudtam el�id�zni az eml�kezeteimben, ah�nyszor csak akartam, �s minduntalan ugyan�gy csilingelt, mint legel�sz�r. Nem akartam elfelejteni, egy kicsi foszl�nyt sem. Nem, am�g nem j�v�k r� mi t�rt�nik.
Az eb�dl�ben Benjit k�r�lvett�k a l�nyok. Sz�rk�sk�k, meg fekete cs�kos p�l� volt rajta. Minta n�lk�l, azt hiszem. Nem mertem r�n�zni, sem r� gondolni. � sem n�zett r�m.
Az �n gyenge lelkivil�gomnak, sok volt ennyi teher. Le�rva egyszer�, persze. De meg�lni m�r kiss� bonyolultabb. Hidd el.
Le�ltem a l�nyok k�z�. Hirtelen r�m szakadt az �rz�s, �s a k�nnyek kezdtek fojtogatni. Elgondolkodtat� dolog az, mikor az embert a saj�t, tulajdon bar�tai pont akkor nem veszik �szre, mikor szeretetre �hezik.
-Elisa, Elisa, Elisa. J�zusom, Elisa! ���, olyan, de olyan, hallod �n olyan r�g nem l�ttalak, �s �n �gy, de ��GY �r�l�k neked! –megbolondultam vagy valaki t�nyleg fojtogat h�tulr�l?
Nem, � csak Luna. Luna, az �n hirtelen v�r�s, szesz�lyes, kisz�m�thatatlan, �s t�ls�gosan �nt�rv�ny� bar�tn�m. Elk�sett a t�borb�l. Elfelejtette az id�pontot, az anyuja hozta, kocsival. Jellemz�. De ez nem �rdekelt. Mert s�rva fakadtam.
Elmondtam neki mindent. Hogy mennyit szenvedek Benjaminnal, �s b�rmennyire fontosak vagyunk egym�snak, ez �gy kev�s. Nincs rosszabb az �letben, mint a bizonytalans�g. �s b�rmennyire is pr�b�lok lenyugodni, nem megy, mert tudom hogy hezit�l. Igen. Az emberekb�l, n�h�ny dolog szinte csak �gy ord�t kifel�. Nekem nem kell, hogy kimondj�k. �n ann�l t�bbet tudok.
Elmondtam a hangot, aki a bizalmamat k�rte, minden iskola megsz�l�st, g�nyol�d�st, �s a v�g�re a k�nnyeim is elt�ntek. � meg csak hallgatott. De ekkor m�r r�g alkonyat volt, �s a t�parton �lt�nk.
Este s�t�ltam Benjaminnal.
-Valaki hozz�m sz�lt. �gy… tudod, m�r mes�ltem r�la hogy… - j� �rz�s volt, hogy minden hib�ja ellen�re felt�tel n�lk�l t�mogatott �s hitt bennem.
-Kicsi sz�vem…
-Nem, t�nyleg –hadartam �rzelem n�lk�l.
-T�l sok volt a Hamupip�ke, nem? –felh�zta az �llamat.
-Nem –ott hagytam.
� �n h�lye, meggondolatlan, buta liba. Saj�t magam ellen ford�tom az �letemet, ez mostanra m�r teljesen biztos. Vissza akartam menni, meg�lelni, de nem. Van bennem tart�s, �n tudom hogy van. De azt is tudom, hogy sz�ks�gem van r�. M�r megint s�rtam. Engem a probl�m�k nem meger�s�tenek, hanem gyeng�tenek.
�jszaka nyugtalanul aludtam. Hol felriadtam egy r�m�lomb�l, hol egy bagoly kiab�l�s�t hallgattam. Mennyei.
-Te l�tsz engem! –mondom �n, hogy k�zvesz�lyes vagyok, de m�r nem csak tesi �r�n. Megbolondultam, tiszta sor.
-Te meg ki a…- nem tudtam befejezni, szavamba v�gott.
- Egy t�nd�r! –v�gott vissza olyan daccal, mintha egy alapvet� dolgot nem tudn�k.
-Ok�, figyelj, t�nd�rek nem l�teznek –pr�b�ltam re�lis maradni.
-Persze, angyalok �gy angyalok �gy. T�nd�r meg sehol? K�sz sz�pen.
-Ne haragudj �n… -most komolyan �n k�rek bocs�natot? Ez�rt?
-Ha nem t�vedek, Elisa –b�k�tt r�m- �n pedig, Selly vagyok.