Indítsd el ezt a zenét,mielőtt elkezded olvasni.

-Ez tök vicces, mert mikor kicsi voltam, én is hittem a tündérkékben, és az egyiket el is neveztem Sellynek, pont ahogy téged hívnak, és elképzeltem hogy egy sárga rózsában lakik az udvaron és…
-Az én vagyok! –vágta rá.
-Bocs de nem értem.
-Én a te képzeleted vagyok.
-Hogy mim vagy? –nyugi Elisa, nyugi nyugi.
-Tudod –rászállt a kinyújtott kezemre, eligazgatta málna színű ruháját, és komótosan de kecsesen elhelyezkedett- te hittél bennem. Persze, minden kislány hisz bennünk, eleinte –panaszkodott- aztán felnőnek, és nem hogy nem törődnek velünk, de megtagadnak. De te nem. Kiskorod óta ismerlek, hiszen a te képzelőerőddel születtem.
Levegővétel nélkül hallgattam. Folytatta:
-Megvédtél a barátnőid előtt, akkor is ha butának néztek emiatt. De most kezdesz elbizonytalanodni igaz?
Nem bírtam felelni. Megint folytatta.
-Nem is kell.
-Te tudod mire…?
-Én belőled vagyok, hozzád igazodom –kicsi rózsaszín ajkait mosolyra húzta.
-De miért vagy itt? Miért pont most? Ha eddig nem..? –felmértem az esélyeket. Igazán jöhetett volna hamarabb is.
-Egyszerű. Most volt rám szükséged, úgy igazán.
-Szerinted.
-Aludj –szólt rám, és már nem láttam mikor kimondta, de hangokat hallottam, tehát igaza lehet.
Levágtam magam a párnára, összeszorítottam a két szememet, és próbáltam megemészteni mi történt. A tanár benézett az ajtón, majd azzal a mozdulattal ki is fordult.
Ezen az éjszakán már nem beszéltünk többet. Elaludtam.
*
-Igazán kedves a barátodtól, hogy így meglep téged, bármit is mondasz! –lelkesedett, én pedig félálmomban azt sem tudtam hol vagyok. Majd leesett.
Az ágyam melletti kisszekrényen tíz szál sárga rózsa állt, gondosan eligazgatva egy sima üvegvázában.
-Ha láttad volna, milyen édes volt! –még be is takargatott.
-Benjamin? –meredtem rá.
-Nem, az ágykobold az ágyad alól! –fintorgott rám.
-Hé te arról is tudsz?
- Én mindenről! –folytatta a lelkendezést. De én nem tudtam rá haragudni. Ott csücsült az egyik rózsán, és látszólag igencsak jól érezte magát. Dúdolgatott valamit, mire rászóltam hogy mások is vannak itt, de közölte –megint olyan hangsúllyal persze mintha magától értendő lenne- hogy más nem hallja őt csak én. És elég lesz ha gondolatban beszélek hozzá. Na köszi.