Ind�tsd el ezt a zen�t,miel�tt elkezded olvasni.

J� lehet boldognak lenni. Csak n�ha m�r kezdem azt hinni, elfelejtem hogyan is kell csin�lni. Tudom, hogy minden probl�ma ugyanakkora, �s emiatt lek�zdhet�… csak �n �rzem �ket nagyobbnak. De az �n �rz�keny lelkem nem sokat b�r, ez t�ny.
*
Az eb�dl�be k�s�n �rkeztem reggelizni, mindenki r�m figyelt. Kapucnit fel, �s megpr�b�ltam min�l gyorsabban el�sni magam, illetve le�lni a helyemre. Luna egy pasival sz�szm�t�lt �s j� esetben is mondand�m t�red�k�t ha meg�rtette. De nekem zsongott a fejem. R�n�ztem az �rintetlen kaj�mra, kitoltam a sz�ket egy lass� mozdulattal, majd kirohantam.
Nem, nem tudom meddig vagy milyen gyorsan futottam, �s azt sem hogy merre futok. Tesi �rai teljes�tm�nyemhez eg�szen megh�kkent� volt, �s a fodros ny�ri ruh�mban azt �reztem b�rmit megb�rn�k m�szni, vagy �ttudn�k ugrani. Azt�n sz�raz lett a t�d�m, k�st d�ftek az oldalamba. �sszecsuklottam. Forgott velem az erd�. R�n�ztem a kezemre hogy tal�ljak egy biztos pontot, de �gy remegett mint eddig m�g sosem.
S�rva fakadtam. Azut�n meg m�r, nem tudom.
-Fel kell kelned. Nem hallod? Id� van–kezdett kitisztulni minden. Meghaltam volna? Hol vagyok?
Nem nincs akkora szerencs�m. Hat�rozottan �lek, �s csak a frissen beszerzett sz�rnyas l�nyem �bresztget az �gyamban, aki nem mellesleg a saj�t k�pzel�er�mb�l t�pl�lkozik.Na v�rjunk, az �gyamban?
-�LMODTAM?
-Megmondtam hogy ne aludj vissza –n�zett r�m vonakodva.
-Bej�hetek? –ki mondana nemet egy olyan pasinak, mint Benjamin? Kiv�ve ha az ember l�nya �gy n�z ki mint aki megj�rta a hal�lt�bort.
-Persze gyere –nem forgott kell�k�pp gyorsan a nyelvem, nehezek voltak a szavak. Nyomott a s�lya.
-Tudom hogy p�r sz�l vir�g nem old meg mindent…
-Nem, a vir�g nagyon sz�p –hadartam bele a mondand�j�ba.
Felm�szott az �gyra, mag�hoz h�zott, megcs�kolt.
-Tudod szivem… -szeretetre �hes lelkem csak �gy v�gyott a sz�ra-, el�g rosszul n�zel ki… -agg�d� arckifejez�s�t�l azt hittem falra m�szok, ha nem j�n vissza az �n kis t�nd�rk�m, �s nem kezd el pof�kat v�gni egyenesen Benjamin arc�ba. Felnevettem.
-Most meg mi olyan vicces? –olvashat� volt r�la a megk�nnyebb�l�s.
-�gy sem hinn�l nekem, ha tudn�d –nem mertem kock�ztatni. De amilyen h�lye vagyok, tudom hogy elfogom neki mondani. Egyszer, de nem most. Addig is megold�st keresek arra, hogy hogyan hozhatn�m helyre a lelkivil�gomat, a bar�ti k�r�met, �s a szerelmi �letemet.